top of page

„Az én vízióm, hogy felnőjön egy olyan női generáció...

...aki számára ugyanolyan fontos lesz, hogy tudatosan bánjon a pénzével, mint az, hogy milyen cipőt, ruhát és táskát visel.”

Egy pénzügyekkel foglalkozó cégvezető komoly, szemüveges, nincs humora és csak a pénzről lehet vele beszélgetni. Na, ezt a sztereotíp felsorolást –a szemüveg kivételével- felejtsd el, ha Csatos Erikával, az Álomjövő Tanácsadó Iroda tulajdonosával és vezető pénzügyi mentorával találkozol. Mert ez a nő maga az energia, a mosoly és az életöröm! Olyan típusú ember, akinek jó a közelében lenni, akivel élvezet beszélgetni és úgy érzed, a vele töltött egy óra úgy telt el, mintha 5 perc lett volna. Pedig igencsak komoly témákról társalogtunk vele, többek között arról, miért vékonyabb a nők pénztárcája és miért van női arca az időskori szegénységnek.





Hogyan kerültél kapcsolatba a pénzügyekkel?

Nagyon egyszerű, mondhatni szegény családból származom, a szüleimnek nagyon oda kellett figyelnie, hogy hónap végére is maradjon pénzünk. Ebből adódóan már ötödikes koromtól kezdve dolgoztam nyaranta, hogy olyan dolgokat is meg tudjak vásárolni magamnak, amit édesanyámék nem engedhettek meg. Ezen kívül takarékbélyegeket gyűjtöttem és mindig kiszámoltam, mennyit kell beletennem ahhoz, hogy a vágyott holmit nyárra meg tudjam venni.

Kicsi koromtól kezdve megvolt bennem a késztetés, hogy odafigyeljek a pénzügyekre. Hiszem, hogy ha az élet az egyik oldalon nehezebb helyzetbe tesz, például azzal, hogy szerényebb anyagi körülmények között nősz fel, a másik oldalon lehetőséget ad, hogy bizonyos készségeidet fejleszthesd, erősödj. Én már kicsiként odafigyeltem arra, hogy ne csak költsem, hanem gazdálkodjak is a pénzzel.


Úgy tudom, eredetileg nem is pénzügyekkel foglalkoztál. Mi az eredeti szakmád?

Orosz-történelem szakos tanári diplomám van, és pont abban az évben végeztem, amikor bevezették az iskolákban a szabad nyelvválasztást. Már akkoriban is igazi úttörőnek számítottam, olyannak, aki nem retten meg a kihívásoktól. Ezért siránkozás és önsajnálat helyett „átprogramoztam” magam és németet kezdtem tanítani. Azt, hogy ezt megtehettem, édesapámnak köszönhetem, mert az ő ötlete volt és ő tette lehetővé, hogy kicsi koromtól kezdve németet tanuljak. Ez bizony nem kis anyagi erőfeszítést követelt a szüleimtől, de hatalmas lehetőséget teremtett akkoriban számomra, nagyon hálás vagyok ezért is nekik. Tanárként nagy reformer voltam, és ezért többször kerültem vitába az oktatástechnológussal és az iskola igazgatóságával. Én az élő nyelvet akartam megtanítani. Nem a tankönyvet magoltattam be, hanem német újságokat olvastunk, reklámokat, filmeket néztünk. Bizony sokszor megkaptam az iskolavezetéstől, a „Csatosné miért nem tud könyvből tanítani?” kérdést. Emellett arra is ráeszméltem elég hamar, hogy a tanári fizetésből nem tudom megteremteni a színvonalas értelmiségi lét alapjait. A férjem, János akkortájt mérnökként dolgozott a városi vízműnél, és ő sem látta ott a hosszútávú jövőjét. Így elhatároztuk, hogy a saját lábunkra állunk és belevágunk a vállalkozói létbe.



Hogyan fogadta ezt az elhatározást a környezetetek?

Tudtuk, hogy nem lesz egyszerű a váltás, de azt a belső szabadságot, amire vágytunk, csak egy saját vállalkozásban kaphattuk meg. Azt szerettük volna, hogy akkor dolgozzunk, amikor mi akarunk – és ez persze sokszor azt jelentette, hogy a hétvégénk is munkával telt, de az már a mi döntésünk volt-, olyan emberekkel működjünk együtt, akiket mi választunk és olyan dolgot csináljunk, amivel értéket teremthetünk, amiben örömünket leljük. Ezek mellett természetesen az is fontos volt, hogy a munkákkal annyi pénzt tudjunk keresni, amiből a szeretteink és önmagunk anyagi biztonságát meg tudjuk teremteni. Persze ezért sokan néztek bennünket őrültnek. Ugyanis vállalkozást indítani a 90-es évek elején nagy bátorságnak és vakmerőségnek számított. A családunkban sem arattunk túl nagy sikert ezzel az elhatározásunkkal. Bizony azt is megkaptuk a szüleinktől, hogy nem ezért taníttattak bennünket! De az elmúlt 30 év bennünket igazolt.


Mikortól kezdtél a nőkre specializálódni és az ő pénzügyeikkel, edukációjukkal foglalkozni?

1999 áprilisában kezdtem pénzügyi mentorként dolgozni, a férjem egy évvel később csatlakozott hozzám. A tanácsadó irodánk immár több, mint 20 éves és érdekes módon az első években szinte csak férfi ügyfeleim voltak. Valahogy nem találtam meg a nőkkel a közös nyelvet.

A kezdeti időszak “botladozásai” után a nagy fordulat bennem, a szektorhoz, a munkámhoz való hozzáállásban 2001-ben történt. Ekkor vehettem részt Torontóban egy olyan nemzetközi konferencián (MDRT), ahol a világ pénzügyi tanácsadóinak a krémje volt jelen. Ez az esemény meghatározó volt a karrieremben és megváltoztatta gondolkodásmódomat is. Nemcsak abban erősített meg, hogy milyen hihetetlen társadalmi jelentősége van a munkánknak, hanem hosszú távú szakmai jövőképet is adott. Soha nem felejtem el azt a 3 férfit a színpadon, a legidősebb túl volt a hetvenes évein, a középső ötven pluszos, a legfiatalabb pedig éppen most jött ki az egyetemről, ahol biztosítási szakon végzett. Büszkén beszéltek arról, hogy az ő családjukban a pénzügyi tanácsadás immár 3 generáción átívelő hivatás. Miközben meséltek, sugárzott róluk a magabiztosság, a siker és a motiváltság. Hihetetlen nagy hatással voltak rám, hisz ezidőtájt Magyarországon a pénzügyi tanácsadó, mint hivatás nem éppen a legmegbecsültebb szakmák közé tartozott. Ez volt az a pillanat, amikortól egész más perspektívából kezdtem látni a szakmai jövőmet. Körvonalazódott előttem egy hosszú távon jól prosperáló tanácsadói praxis lehetősége.



Az MDRT 2013-as philadelphiai konferenciájáról is hatalmas felismeréssel jöttem haza. Szinte minden második előadás arról szólt, hogy Amerikában a nők milyen hihetetlen társadalmi, gazdasági és politikai fejlődésen mentek át, de a pénzhez való viszonyuk ugyanolyan patriarchális, mint 200 évvel ezelőtt. A család mindennapos kiadásairól ugyan ők döntenek, de a nagy pénzeket, a hosszú távú befektetéseket alapvetően a férfiakra bízzák. Elhangzott, hogy speciális női pénzügyi programokra lenne szükség, mert a nők életükben, női mivoltukból adódóan, különleges kihívásokkal néznek szembe. Fontos lenne, hogy a kezükbe vegyék a személyes pénzügyeiket annak érdekében, hogy a pénz hiánya miatt soha ne kerülhessenek méltatlan helyzetbe.

Mivel én szeretek trenddiktáló lenni, rögtön arra gondoltam: ha ez Amerikában így van, akkor Magyarországon ez még inkább igaz. Eldöntöttem, hogy én ezután kiemelten fogom támogatni a nőket abban, hogy a pénz hiánya miatt soha ne kelljen megalázó kompromisszumokat kötniük, legyen szó munkahelyváltásról, gyermekvállalásról, boldogtalan házasságról, egy komoly betegségről, vagy az időskori anyagi biztonságról. Ez utóbbi azért is nagyon fontos, mert a statisztikák szerint mi nők, 6-8 évvel tovább élünk, mint a férfiak. Ez lehetne akár jó hír is, de az esetek többségében azt jelenti, hogy életünk utolsó 6-8 évét nagy eséllyel egyedül töltjük, nem ritkán krónikus betegségektől sújtottan. Mára az ügyfeleim 70 százaléka nő és egyre több közöttük a fiatal, pályakezdő. Ez nagyon reményt keltő, hiszen kilépve a nagybetűs életbe van csak igazán szükség a pénzügyi tudatosságra.


コメント


bottom of page